A Mekényesen született Krähling János 8 évesen a családjával együtt volt kénytelen elhagyni hazáját azért, mert a Magyarországon élő német nemzetiségűeket a II. világháborút követően kollektív bűnösnek mondták ki az állam akkori politikai vezetői.
A Német Közösségi Ház udvarán tartott megemlékezésen az Alte Herren Blaskapelle muzsikáját követően Tanner Zsuzsanna, a Magyarországi Német Nemzetiségűek Egyesülete Dombóvár elnöke mondott beszédet.
A civil szervezet vezetője felidézte azt, hogy a térségből 1947 augusztusa és 1948. május 26. között telepítették ki az évszázadok óta itt békében élő és szorgalmasan dolgozó svábokat. A tervszerű etnikai tisztogatás következtében főleg Hőgyész, Dúzs, Csibrák, Závod, Kisvejke és Kurd szenvedett el hatalmas emberveszteséget, de Mágocsról, Bikalról, Egyházaskozárról, Csikóstőttősről, Kaposszekcsőről, Jágónakról, Döbröközről, Lengyelről, Nagyhajmásról és Mekényesről is jelentős számú elűzöttet vagoníroztak be, majd vittek vonatokkal Németországba.
A megemlékezés zárásaként a tisztelet koszorúit és gyertyáit helyezték el a Német Közösségi Ház falán található emléktáblánál a Dombóvári Német Nemzetiségi Önkormányzat, a Magyarországi Német Nemzetiségűek Egyesülete Dombóvár, a Dombóvár-Kernen Baráti Kör vezetői, valamint a helyi német nemzetiségi óvodák képviselői.
