Harmadikként Balaskó János vehette át a Dr. Keller József-díjat. Az újdombóvári alapfokú oktatási intézmény 3. osztályos diákjaként a helyi zeneiskolában Máriás Jánosnál kezdett el trombitán játszani, amely a mai napig a fő hangszere. Előbb a város úttörőegyüttesében, később pedig a felnőttek között Hemerle János és Pápai István karmesterektől leste el a zenekarvezetés fortélyait. Muzsikusi tanulmányait középiskolásként Pécsen folytatta, ahol Neumauer János, Tamás János és Pecze István volt a mestere. Zeneoktatóként korán megismerkedett a magyarországi német nemzetiségi dallamok szépségeivel és felismerte azt, hogy az egyszerű melódiákat a gyerekek képzésénél eredményesen lehet használni. Hőgyészen, Kurdon és Döbröközön dolgozva a sváb számokból rengeteg feldolgozást készített tanítványai számára. Kaposszekcsői évei alatt ismerkedett meg az említett községben lakó Habich Konráddal, a környék híres német nemzetiségű muzsikusával, aki nagy hatással volt rá. Balaskó János 1990-ben vette át Dombóváron a helyi fúvószenekar irányítását. Azt nemcsak életben tartotta, hanem – 17 évvel később egyesületi formába átszervezve – új lendületet is sikerült adnia. Létrehozta az Alte Herren Blaskapellét, mellyel elsősorban magyarországi sváb népzenét, de német slágereket is előad. Annak karmestereként fontos feladatának tekinti a nagyhajmási és a kaposszekcsői fúvósegyüttest alapító-működtető Habich Konrád szerzeményeinek gondozását, illetve interpretálását. Ehhez megfelelő partnerre talált Glaub Róbertben, a Dombóvári Német Nemzetiségi Önkormányzat elnökében, aki nagyapja zenei örökségét az egykori muzsikus fiával közösen elhivatottan ápolja.
Balaskó János most azért kapta meg a Dr. Keller József-díjat, mert az elmúlt negyedszázadban sokat tett azért, hogy a hazai és a környékbeli sváb zenét népszerűsítse.