„Isten veled hazánk!” – nincstelenül, földönfutóként kellett több mint 200.000 magyarországi svábnak elhagynia az otthonát

Az Országgyűlés 2013-ban nyilvánította január 19-ét a „Magyarországi németek elűzetésének és elhurcolásának Emléknapjává”, arra hivatkozva, hogy 1946-ban ezen a napon indították el Budaörsről azt az első vonatszerelvény, mely a hazájukból kitoloncolt svábokat szállította Németországba.

A II. világháborút lezáró potsdami konferencián a győztes nagyhatalmak vezetői abban állapodtak meg, hogy a Lengyelországban, Csehországban és Magyarországon maradt német lakosságot „szervezett és humánus módon” legalább részben át kell telepíteni Németországba, arányosan osztva el őket valamennyi megszállási övezet között.

Hazánkban a kitelepítés végrehajtásáról a kisgazdapárti Tildy Zoltán vezette kormány 1945. december 22-én határozott. Ez a döntés a sváb kisebbség kollektív felelősségének elvén alapult és kitelepítési oknak tekintette azt, ha valaki az 1941-es népszámlálás idején német nemzetiségűnek, vagy német anyanyelvűnek vallotta magát. Az ország elhagyására kötelezték azokat is, akik tagjai voltak az 1938 novemberétől szervezett német kisebbségi szervezetnek, a Volksbundnak, illetve „bármi módon támogatták a hitlerista szervezeteket”.

A korábban említett esemény 77. évfordulója alkalmából a Dombóvári Német Nemzetiségi Önkormányzat képviselői és a Magyarországi Német Nemzetiségűek Egyesülete Dombóvár tagjai 2023. január 19-én a Dombóvári Német Közösségi Ház falán elhelyezett emléktáblánál koszorúzással és mécsesgyújtással tisztelegtek a hazánkból Németországba kitoloncolt több mint 200.000 sváb honfitársunk előtt. Beszédet Frucht Ferenc, a civil szervezet elnöke mondott.